Budapest, 2026. március 25.

A Magyar Jogász Egylet megrendezte az Algoritmus a tárgyalóteremben – A mesterséges intelligencia és a polgári perek című konferenciáját (Budapest, 1054 Báthory u. 10. VII. emelet, 2026. március 25. (szerda) 10:00-13:00). A konferencián a digitális bizonyítékokról adtam elő. Az előadás diája itt érhető el.

Az előadás átirata a diák szerint tagolva

[1. oldal] Köszönöm a lehetőséget, hogy ma erről előadhatok. Egy idősebb, köztiszteletben álló, büntetős ügyvéd kollégával beszélgettem, aki nemrég nyugdíjba vonult, és mondta, hogy nem irigyli a fiatalabb kollégákat. Egy példát hozott föl, hogy miért nem irigyli a mai ügyvédeket, és ez pont az volt, hogy mennyire el fognak terjedni a hamisított videófelvételek, és mennyivel megnehezíti ez majd az eljárásokat. Ezért is nagyon örültem a felkérésnek, hogy erről a témáról tartsak előadást, mert így legalább volt indokom arra, hogy végiggondoljam ezt a nagyon is gyakorlatias kérdéskört: hogyan érinti mindez a napi gyakorlatot az ügyvédek, de a bíróságon vagy az ügyészségen dolgozó jogászkollégáknak is milyen fejtörést fog ez okozni. Az előadásban három főbb témáról szeretnék beszélni.

[2. oldal] Az első az a kérdés, hogy miért aggódunk a digitális bizonyítékok kapcsán? Mi az oka annak, hogy úgy gondoljuk, itt egy kicsit más a problémakör? A második téma az lesz, hogy miért nem kell a digitális bizonyítékok körében annyira aggódnunk. A harmadik pedig talán a legaggasztóbb: na de azért mégis aggódnunk kell, ha nem is pont úgy, ahogy gondoltuk. A harmadik rész ugyanis arról fog szólni, hogy kik lesznek azok az új, súlyponti szereplők, akiknek a perjogi jelentősége még marginális, de a bizonyítékok szempontjából kulcsfontosságúak lesznek az elkövetkezendő 10-20 évben.

Nem foglalkozom családjoggal, de a családjogi hírek mindenkihez eljutnak. Mondhatjuk, hogy ma már nincsen csúnya válás hangfelvétel nélkül; ezt talán általánosságban már le lehet szögezni, ez már a velejárója a legtöbb ilyen peres, szülői felügyelet gyakorlási ügynek.

Biztos, hogy a digitális bizonyítékoknak egyre nagyobb lesz a jelentősége az életünkben, és egyre több bizonyíték lesz az életünk minden intim és kevésbé intim pillanatáról. Ezt nem lehet megkerülni, és ez a problémakör nem fog csökkenni az elkövetkezendő 10-20 évben, úgyhogy érdemes erről beszélnünk.

[3. oldal] Föltettem pár kérdést, és látható, hogy átfedés is van a kérdések között a mai korábbi előadások témáival is.

[4. oldal] Az „attól függ” jellegű válaszomon kívül egyik kérdésre sem fogok feltétlenül választ adni, de azért kiemelném az utolsót – mint Adriennek az előadásában is meg lett említve –, hogy lesz-e elég szakértőnk? Ez egy komoly problémakör, és talán ezért is fontos az a témakör, amire ki szeretnék futni az előadás végén: mi lesz, ha nincsen elég szakértőnk?

A szakértők helyett valaki úgyis át fogja venni a súlyponti szerepeket. Ha nagyon nagy számú digitális bizonyítékról beszélünk, nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk: elég nehéz minden eljárásban a világ legjobb szakértőjét bevonni.

[5. oldal] Amivel én kezdeném az érdemi részét: térjünk ki erre az alapkérdésre, hogy mitől is digitális egy bizonyíték. Mit értünk mi azalatt, hogy digitalitás? Mert ebből fakadnak a félelmeink. Alapvetően erre vezethető vissza mindaz, hogy más-e egy digitális bizonyíték, mint egy analóg bizonyíték?

Claude Shannonnak volt 1948-ban kiadott műve, – ezt azóta is a világ leghíresebb, legsikeresebb szakdolgozatának nevezik. Ebben a kommunikáció alapegységévé tette a bitet: véges számú, egyértelmű állapot egyikét.

A „bit” fogalma a bináris számjegy fogalmából jött, ő találta ki ezt a fogalmat, ő határozta meg az információelmélet részeként, hogy hogyan lehet egy véges számú, egyértelmű állapotra bontani a folyamatokat. Ő a kommunikáció egészének a menetéről beszélt. Igazából ez a fajta meghatározás adja az alapját a digitalitásnak is, hogy minden diszkrét információból áll. Ha a vizet kiöntöm, azt nehéz mennyiségben megmondani, de ha már palackba teszem vagy pohárba, akkor az már egészen jó, diszkrét számú információból fog állni az, hogy mennyi víz is van az asztalon. A diszkrét információ és ezzel a digitalitás lényege tehát az, hogy leképezzük a valóságot véges, megszámlálható, megkülönböztethető jelekre.

[6. oldal] Ezzel kapcsolatosak a problémák is. Először nézzük azonban, hogy miért is jó a digitalitás. Végre nosztalgiázhatok: amikor fiatal voltam, akkor az volt a nagy öröm számunkra, hogy ha a magnókazettát hallgatta valaki sokszor, vagy ha a hanglemezt, az előbb-utóbb hallhatóan megsérült, mert megsérült maga az átviteli anyag. Milyen csodálatos volt így, amikor 1992-ben az első CD-ket meghallgattam, hogy mennyivel jobb minőségű, és legfeljebb akkor romlik el, hogyha én nagyon sokszor rossz helyre dugdosom – de hát az eredeti nyomott CD-knél azért még nem volt ez probléma, mint később az írt, másolt CD-knél, ahol nagyon sérülékeny lett a felületük.

Lényegében akárhány másolatot készítünk, a digitális fájlok veszteségmentesen, korlátlan alkalommal másolhatóak, az utolsó bit is azonos marad. A másik előnye pedig a fizikai helytől való függetlenség. Ugyanazt az iratot, fényképet vagy felvételt egyidejűleg nézheti valaki Budapesten és Tokióban; nincs szükség arra, hogy a „példányt” fizikailag odavigyük.

[7. oldal] Ebből fakad az is, hogy az emberek általánosságban kicsit tartanak a digitális bizonyítékok elterjedésétől, mert ha a tárolt információ diszkrét jellegű, akkor milyen fizikai nyoma lesz a megváltoztatásának? Papíralapú okirat hamisításánál ott marad a vakarás nyoma, más kézjegy; analóg hangfelvétel esetén pl. egy kattanás. Egy digitális fájl esetében a módosított változat „megkülönböztethetetlennek” tűnhet az eredetitől, hiszen mindkettő csak nullák és egyesek sorozata.

Ha egy MI néhány másodperc alatt képes egy valósághű, de soha nem létezett felvételt generálni – mennyire bízhatunk bármiben, ami „digitálisan” kerül elénk?

[8. oldal] Azonban a problémakörnek van egy komoly jellemzője, amire oda kell figyelnünk, és ez a hármas témakörhöz megint elvezet: az információs aszimmetria problémája. A szakértőn kívül nem minden fél fér hozzá a teljes digitális adathoz, csupán átalakított, tömörített, rossz felbontású kivonatot kapnak. A bizonyíték fontos részei csak a szakértő számára hozzáférhetők, neki is vizsgálattal. A források nincsenek „kiegyenlítve”: nem férhet a forráshoz vagy azt biztosító entitáshoz bárki (vagy nem egyenlő feltételekkel).

[9. oldal] Ez az az eset, amikor én megkapok egy kinyomtatott, beszkennelt, majd aztán a cégkapumon letöltött peres iratot, amiben van egy fekete-fehér kép arról, hogy ott a háznak volt egy oldala – valóban, valószínűleg azon repedés látható –, és hogy az a repedés mit bizonyít, amit leír a másik fél, azt én most elhiggyem-e vagy sem? Ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni, és, mondjuk ki, még a bíró sem tud feltétlenül ezzel mit kezdeni. Mindig vannak további részletek: a digitális bizonyítéknak van egy provenienciája, az életút minden állomásán rengeteg adat keletkezik. A kezünkbe kerülő halmaz az ezekből épülő konkrét folyamat eredménye. Ha tudjuk, hogy a felvétel hogyan, hol, mikor és mivel készült, akkor már nem csak egy digitális bizonyítékról van szó: vannak metaadatok, és egy létrehozó műszaki folyamat, aminek összhangban kellene lennie. Ha ez hiányzik: a bizonyíték sérült vagy manipulált.

[10. oldal] Egy jó szakértő érti az eredeti folyamat működését: össze tudja hasonlítani, hogy mennyiben van összhang az előttünk lévő bizonyíték és a leírt folyamat között. Ha a legapróbb részletekig ismeri, hogy a hang- és képfelvevő eszköz miként működik – miként lesz egy analóg jelenség digitalizálva, szoftveresen átalakítva, tárolva és tömörítve –, megalapozottan tud válaszolni a valódiság kérdéseire. Ő tudja, mit kell keresni, milyen módszerek milyen valószínűséget alapoznak meg, miként kell helyesen megőrizni a bizonyítékot, és milyen átalakítások jelentenek pótolhatatlan információvesztést. Ha a bizonyítékot ezektől a plusz rétegektől megfosztjuk: a megbízhatóságától, meggyőző erejét veszti el.

[11. oldal] [A/D pipeline folyamatábra: Hangforrás (S0) -> Környezet / háttérzaj (S1) -> Felvevő eszköz / szenzor (S2) -> A/D átalakító (S4) -> Tároló és metaadatok (X)]

[12. oldal] Amik ezek a bizonyítéki kérdések fölmerülnek egy digitális bizonyítékkal kapcsolatban, azok igazak mind az egyszerű szerkesztett bizonyítékra, mind a deepfake-kel generált bizonyítékokra is. Ugyanezek a szempontok buktatják le a deepfake-ket is: a „valósághű kép- és videógeneráló eszközök célja nem a hamisítás, ezért igazságügyi szakértőket megtévesztő hamisításra nem alkalmasak.”

A cheapfake (szerkesztés) esetében az integritás sérül, a fájl megváltozott a rögzítés óta. A deepfake (szintézis) esetében a forrás hiányzik – szintetikus “eredeti”, a proveniencia hamis.

[13. oldal] [Képi illusztráció: Cheapfake és deepfake generálási folyamatok vizuális bemutatása]

[14. oldal] Nézzünk néhány példát a European Network of Forensic Science Institutes (ENFSI) példatárából.

[15. oldal] [ENFSI hanganalízis grafikon: Mains Hum (hálózati zümmögés) frekvencia-idő diagram] Az első legegyszerűbb példa az elektromos hálózat: a villamosenergia-hálózat 50 Hz-en zümmög az EU-ban. Ez egyben egy másodperces időbélyeg is (de nem mindig, pl. mobil felvevő esetén nem feltétlenül érhető el az információ). Ha valaki úgy készít egy hangfelvételt, hogy közelben van, mondjuk, egy elektromos vezeték – még akkor is, ha kisfeszültségű, de egyébként be van dugva egy számítógép egy pár méteren belül –, akkor is, hogyha maga a felvételkészítő eszköz nincsen hálózathoz csatlakoztatva, jó eséllyel rögzíteni fog a hangfelvevő eszköz ezt, a füllel egyáltalán nem hallható, nagyon halk zümmögést.

Ettől függetlenül nagyon sok videóban ezt a fajta zümmögést be lehet azonosítani. És a zümmögésben vannak nagyon pici frekvenciaesések és emelkedések. Például ha valaki bekapcsol két utcával arrébb egy nagyobb teljesítményű eszközt, vagy mikrózni kezd, ez alig észlelhető eséseket, emelkedéseket okoz ebben a zümmögésben. A hálózatirányítóknál készülnek felvételek, naplók arról, hogy mi is ez a pontos frekvencia, milyen frekvenciaesések vannak, és ez alapján a függvény alapján másodpercre pontosan be lehet azonosítani, hogy mikor készült egy hangfelvétel.

Ha valaki azt látja a hangfelvételben, hogy itt volt, mondjuk, egy kis szakadás, vagy egyáltalán három másodpercig van ilyen zümmögés, aztán teljesen megszűnik, ez mind plusz információ lesz arról, hogy megbízható-e a felvétel. Nem arról van szó, hogy ha nincs ilyen, akkor biztos, hogy hamisítvány, csak arról van szó, hogy rengeteg olyan kis plusz információ fölmerül, amire mi nem gondolunk esetleg. Ez főleg szerkesztéseknél nagyon látható; a deepfake-eknél azért nem feltétlenül javít ez a helyzeten, mert hogyha nincsen ilyen, semmilyen ilyen jel, akkor az nem jelenti feltétlenül azt, hogy az deepfake, mert anélkül is lehet ilyen videókat készíteni. De ez tényleg egy érdekes, hogy másodpercre pontosan be lehet ezek alapján azonosítani a világ minden országában, csak az ottani hálózatirányítótól kellene, mondjuk, erre információt kapni. Nem biztos, hogy a szakértőnek könnyű dolga van, tehát nyilván nem próbáltam ilyen információkat beszerezni, hogy ez Magyarországon mennyire reális, de ez a kézikönyvben szereplő egyik módszer.

[16. oldal] [Technikai diagram: Egy CMOS kameraszenzor fotóhely-struktúrájának áttekintése (Overview of a CMOS Camera Sensor Photosite Structure)] A másik, szintén érdekes módszer a telefonom – most ott van az asztalon –, de a lényeg az, hogy a telefonom nem is friss darab, nem is olyan nagyon modern, mindenkinek van hasonló telefonja. Van rajta például három kamera: egy 50 megapixeles, egy 10 és egy 13 megapixeles. Mit is jelent az 50 megapixeles kamera? Az nem azt jelenti, hogy a kép, amit elkészít, az feltétlenül 50 millió pixel felbontású lesz, hanem azt, hogy szenzorból annyi van. Itt látunk a képen egy darab szenzort, és gondoljuk el azt, hogy nekem azon a kis telefonomon van majd közel 70 millió ilyen szenzor, és egy ilyen szenzor az elfér azért egy egészen pici kameraméretben. Ez jól mutatja, hogy a félvezető technológia milyen óriási különbségeket jelenthet – hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a félvezető technológia az mennyire másként működik, mint a szoftveres világ.

A lényeg az, hogy legfelül van egy lencse minden egy ilyen kis szenzorban, amiből van, mondjuk, 50 millió az egyik kamerámban; a fényérzékelő cella tetején van egy kis lencse, a lencse alatt pedig van egy színszűrő (erre még vissza fogunk térni), és az alatt van maga a félvezető. Tekintettel arra, hogy ebből is van 50 millió, annak önmagában van egy sajátos törvényszerűsége, a nagy számok miatt annak van olyan sajátos működése, amire az emberek nem feltétlenül számítanak. Ebből jó sok van, azt is láthatjuk, hogy ezek a szenzorok fekete-fehérben rögzítenek, csak a színszűrő lencse lesz, ami abban segít, hogy az 50 millió pixelből 25 millió zöld színszűrős, a maradék 25 millión pedig osztozik kettőben a kék és a piros színszűrő, és ebből alakítják ki egyébként a színes képeket. De erről lesz majd egy külön dia.

[17. oldal] [PRNU elemzési kép: Eredeti konzisztens szenzorzaj versus deepfake szintetikus zajeltérés] PRNU – A kamera ujjlenyomata (Photo Response Non-Uniformity): minden szenzornak egyedi zajmintázata van. A deepfake-ek eltüntetik ezt az ujjlenyomatot. Nekünk a lényeg az, hogy minden színszűrő egy picit eltérően működik, mindegyiknek van egy saját jellemzője. Ha három ezrelékkel az egyik színszűrő az kevesebb fényt fog befogni, mint a másik, annak megmarad a mintája. Hogyha ugyanazzal a telefonnal készítek két felvételt, ez a fajta ujjlenyomat – a szenzornak lesz egy ujjlenyomata – ez minden képen látható. Ennek van jelentősége abban, hogy meg tudjuk-e erősíteni, hogy ugyanaz a telefonkészülék készített egy felvételt, mint egy másik telefon, mert ez az ujjlenyomat, ez minden esetben ugyanaz lesz. Ez a Photo Response Non-Uniformity, hogy nem azonos a felvételi képessége minden szenzornak az 50 millió közül. Mivel 50 millió szenzor pixel van, azért ez jelentős ujjlenyomat-képesség, tehát ez jelentős egyediséget fog jelenteni. A deepfake-ek esetén nincs ilyen, ez a része. Ez egy szintén egy olyan, fontos sajátosság, amire az emberek nem feltétlenül számítanak, amikor elkészítik.

[18. oldal] [Bayer-interpoláció és színszűrő-tömb (CFA) diagram: Nagyító alatt az interpolációs anomália mint deepfake nyom] A következő, ezzel összefüggő megoldás itt a színszűrés, maga hogyan lesz színes a kép. Mint mondtam, a szenzorok fekete-fehérek, színvakok, csak éppen a szenzorra, mindegyik egyes szenzorra eltérő színt tesznek rá, hogy az egyik jobban szűri a zöldet, a másik a pirosat, és attól fogja kialakítani a képet. Ha valakinek van lehetősége arra, hogy a telefonjával nem JPEG-ben készíti a fotót rögtön – legtöbb telefonnál be lehet állítani azt, hogy van ez a RAW formátum, a nyers formátumba készítse; ha valaki lelkes fotós, akkor ezeket általában ilyen formátumban szeretik. Sokkal több helyet foglalnak el, mint a szokásos JPEG képek –, ha ilyen formátumban fotózunk, akkor kinagyítjuk a képet, akkor láthatunk ilyen szép zöld, piros, kék sort, tehát egy színsort. Emiatt van egyébként az, hogyha valakinek apró mintás inge van, akkor az nagyon vicces tud tűnni videófelvételeken, mert van ez a moaré hatás.

De a lényeg az, hogy maga a színek összeállításának is van egy sajátos módja, egy sajátos technikája, és ennek is van egy sajátos ujjlenyomata, amit hogyha az eredeti formátum helyett, mondjuk, JPEG-ben tesszük el a képről, ami elkészült, ott az az eszköz is egy kicsit másfajta módon alakítja át ezt. Ezek a sajátosságok, ezek az egyedi jellemzők a deepfake-ek esetén ugyanúgy fognak – ezek az interpolációs struktúrák – hiányozni. Nem lesznek következetesek, hiszen nem kell ezeket az apróságokat, nem szükséges feltétlenül a deepfake-eknél belemenni, senki nem fogja olyan nagyítóval nézni, ami zavaró lenne emiatt a hétköznapi használatban.

[19. oldal] [Audió hullámforma vizualizáció: Két teljesen azonos hangminta azonosítása (Másolás-beillesztés csapda)] Másolás-beillesztés csapda: természetben lehetetlen azonosság ($A - B = 0$). A hangfelvételeknél is másodpercenként 44 000, 22 000 mintafelvétel történik. Ez óriási nagy részletesség. Diszkrét jelről van szó, természetesen, digitális bizonyítékról, de ez annyira részletes, hogy önmagában ez is elárul nagyon sok mindent a felvétel folyamatáról, amire a szakértők oda tudnak figyelni, és egy ilyen – valaki megvágja a hangfelvételt, átteszi egy másik részére –, az ugyanúgy láthatóak lesznek ezek a természetes körülmények között elő nem forduló ismétlődések.

[20. oldal] Az igazságügyi szakértő mint intézmény fontossága fennmarad, de természetesen a vizsgálatok idő- és erőforrás igényesek. Van/készült rá néhány technikai megoldás is, uniós projektek, mint a vera.ai vagy a speech trust +. Azonban a hagyományos igazságszolgáltatáson belüli intézményrendszer mellett kialakulnak párhuzamos intézmények is, amelyek célja, hogy egyfajta digitális hiteleshelyek legyenek: bizalmi szolgáltatók, a Flock Safety és hasonló privát biztonsági cégek, valamint a felhőszolgáltatók.

[21. oldal] A bizalmi szolgáltatók régi ismerősök, de bővül a szerepkörük: nem csak időbélyeg és aláíró hitelesítésére alkalmasak. Lehetőség nyílik (minősített) attribútumtanúsítványok és az EUDI tárcák használatára megbízható forrásokkal kombinálva, sőt korábbi kísérletek alapján megbízható helyszíni koordinátákról (GPS/Galileo, útvonal) is adhatnak igazolást.

Nekik van egy olyan szerepkörük, ami nem csak arról szól, hogy az időbélyegeket hozzák létre, ami azért független bizonyíték, tudunk rá úgy hagyatkozni sok esetben, ha nem is minden esetben, legalább hogy egyszerűsíti a még a peres eljárásokat is tudja egyszerűsíteni. Nem csak az aláíró személyének a hitelesítésére lehetnek ők alkalmasak, hanem ez a 2014-es, mondjuk, az eIDAS módosítással kapcsolatosan kaptak egy újabb szerepkört, aminek az a lényege, hogy ők mint attribútumtanúsítványokat állítanak ki, ami szintén gyorsítja annak az ellenőrzését, hogy valóban egy digitális bizonyíték az mennyire lehet hiteles. De ehhez az attribútumtanúsítványhoz csak egy megállapodás kell a bizalmi szolgáltatóval, például az, hogy az illető ügyvéd vagy nem ügyvéd. Ha arról egy attribútumtanúsítványt állítanak ki, és nem magába az aláíró tanúsítványba tesszük bele, mint ahogy ma, akkor ennek, mondjuk, a kamara a hiteles forrás, az Ügyvédi Kamarától megkapja az információt a bizalmi szolgáltató, és ő ki tudja állítani azt az igazolást, amit már nagyon könnyű elektronikusan mindenkinek ellenőrizni, hogy az illető ügyvéd.

Ugyanez igaz az oktatási okiratokra, arra, hogy kinek milyen diplomája van, az is arra is megvalósíthat, vagy az a kérdés is biztosítható ezekkel az attribútumtanúsítványokkal, és még millió egy más. Tehát ez a része egy nyitott könyv, hogy még mire lesz piaci igény. Rengeteg mindent tudnának, amíg a hiteles forrást tudjuk adni az egész mögé: fizetési igazolások, ki kinek mi a fizetése, arról is lehet egy nagyon jót tere kapni, és ebben a körben, ugye, maga az uniós digitális tárcák is használják ezt az attribútumtanúsítványt, tehát látni fogunk egy fejlődést ezen a téren, ami kifejezetten azért európai szempontból van egy határozott európai jellemzője az egésznek, nem tengerentúl nem annyira népszerű. Korábbi kísérletek: megbízható helyszíni koordinátákról igazolások adása (GPS/Galileo, útvonal).

[22. oldal] Flock Safety: 2017-ben alapított amerikai vállalat, amely automatizált rendszámtábla-felismerő kamerarendszereket (ALPR) biztosít. Nem kizárólag rendőrségeknek – hanem lakóközösségeknek, társasház-kezelőknek, ingatlan-tulajdonosoknak is dolgoznak. Napenergia + LTE segítségével a rendszer bárhová telepíthető. „Jármű-ujjlenyomat” technológiájuk lényege: rendszámtábla + típus, szín, márka, egyéb vizuális jegyek gyűjtése. Jelenleg 5000 településen, 49 államban működnek, havonta több mint 20 milliárd leolvasást végezve (integrálva az Amazon Ringgel).

Magyarországgal is volt egy kicsit hasonló reflex, hogyha emlékszünk, hogy most is korlátozva van az, hogy társasházaknál a kamerakezelést ki végezheti. Ezért szeretném csak fölhozni ezt példaként, hogy igen, itt is nálunk a biztonsági cégeknek van egy ilyen profiljuk, ami sokkal sikeresebb nyilván más országokban, de ez nem elhanyagolható a jövő szempontjából.

[23. oldal] Az Amazonnak volt egy okos kapucsengő terméke, a Ring, ami már kevésbé népszerű: van rajta egy kamera. Alapvetően az a hír járta, hogy a kamera nem rögzít, csak akkor, ha valaki odamegy és megnyomja, akkor továbbít egy képet a háztulajdonosnak, és ő eldönti, hogy beengedi-e ezt az illetőt vagy sem. Ez a folyamatos adattovábbítás akkor is működik, ha nincs a házban sem, hanem, egy másik államban, vagy a világ túloldalán.

Pár komoly rendőrségi ügy kellett hozzá, amikor kiderült, hogy azért ha a rendőrség kéri, elő tudnak bányászni olyan felvételeket is, amikor, nem volt rögzítésre bejelölve az a termék. Ezt a problémát tetézte az a hírnévrontással egyenértékű, eléggé félresikerült reklám, amit az Amazon a Ring termékkel kapcsolatosan pont a Super Bowl-on reklámozott – ami a legnézettebb esemény egész évben. Bemutatták a forradalmi újdonságnak szánt „search party” funkciót. A reklám úgy kezdődik, hogy van a vidám kislány, aranyos kiskutyával, aztán snitt, szomorú kislány, mert a kiskutya elszökött. Nem baj, az apuka megnyugtatja a kislányt: megoldjuk az Amazon Ring segítségével, és elindítanak egy “search party”-t.

A következő vágásban pedig a környéken lévő összes Amazon Ring kamera segítségével megtalálják azt a szegény elveszett kiskutyát. Az ottani embereknek is leesett, hogy nem biztos, hogy ők erre kíváncsiak: ha az összes ház a környéken valóban tud egy ilyen search party-t szervezni, akkor … valószínűleg nemcsak a kutyát fogják megtalálni, hanem bárkit, akit szeretnének. Hiába mondta az Amazon, hogy arra nincs lehetőség, ez csak kutyát, és kizárólag kutyát tud csak keresni –, ez nem volt meggyőző. Úgyhogy elég sokan lemondták az előfizetést (de nem mindenki).

[24. oldal] Felhőszolgáltatók: Nem tisztán „gazdasági” a szerepük. Konkrét nemzetállami és katonai érdekek kiszolgálói, akiknek kritikus politikai szerepük is van, nem csak nemzetgazdasági. (Forrás hivatkozás: [Bloomberg, 2026.03.01]).

A harmadik legfontosabb új szolgáltató ebben a körben a felhőszolgáltatók, akiknél keletkezik nagyon sok adat, akinél tárolunk először videókat. Ennél igazából, ha van az EU-s rendelet, ami ezzel kapcsolatosan hatályba fog lépni augusztusban, az elektronikus bizonyítékkal kapcsolatosan, annak is az az elsődleges célja az volt, hogy hogyan lehet elérni azt, hogy ezek a nagy felhőszolgáltatók, akiknek jelentős részüknek nem az EU-n belül van a székhelyük, ők is, adott esetben, átadják a bizonyítékot a bíróságnak, ha szükség van erre. Hiszen nagyon sok bizonyíték már náluk keletkezik, csak náluk tárolódik, és mégis adjanak ki információt.

Ekkor is lehetett tapasztalni azt, amit az utóbbi, mondjuk így, egy évben mindenki látott, hogy azért ezek a felhőszolgáltatók nem kizárólag gazdasági szereplők. Van nekik egy nagyon komoly politikai szerepük is, nem véletlen, hogy védik őket az európai uniós szabályok érvényesülésével szemben is nagyon erősen.

[25. oldal] [Kördiagram a felhőszolgáltatók beruházási költségeiről a katonai védelmi büdzsékkel összevetve: $921 billion - US defense; $650 billion - Capex spending of Alphabet, Amazon, Meta and Microsoft; $107 billion - Germany defense; $70 billion - France defense; $40 billion - Italy defense] Igazából ez a dia csak azt mutatja, hogy a négy legnagyobb felhőszolgáltató költségvetése a ‘26-os évre 650 milliárd dollár, ami az Egyesült Államoknak a katonai célú költségvetését is megközelítő érték (900 milliárd dollár). Az európai hadiipari költségvetések pedig szinte eltörpülnek ehhez az összeghez képest.

Azon túl, hogy mekkora tőkeköltésük van ezeknek a felhőszolgáltatóknak, itt nem csak arról van szó, hogy ezek egyszerű gazdasági szereplők volnának, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt gondoltuk ezt róluk, hanem nekik igenis van egy, a digitális élet szempontjából is kritikus szerepük. Arra fog épülni lényegében a jogrendszer egésze, hogy 10 év múlva majd ők problémamentesen megadnak minden szükséges információt. Kérdés, hogy most milyen gyakran válaszolnak ezek a szolgáltatók a hatósági megkeresésekre? Egyáltalán nem válaszolnak a legtöbb esetben, ezért is volt szüksége az elektronikus bizonyítékkal kapcsolatos rendeletre. Ezért azon is el kell gondolkozni, hogy mit fog jelenteni, ha egy ilyen szervezet, 10 év múlva sem fog nekünk semmilyen bizonyítékot adni. Abban az esetben az egész bizonyíthatóság, az egész hamisíthatósággal kapcsolatos problémakörnek lesz egy nemzetbiztonsági jelentősége is.

Budapest, 2024. szeptember 30.